Hellóka!
Írtam, írtam,aztán megrekedtem, és most gondolkodom... Nem is szaporítom a szót ilyenekkel, ha valakit érdekel ez az, látogasson el ide.
Gondolom az 5.fejezet jobban érdekel. Sajnálattal közlöm, hogy csak a fele van meg, mert mint már mondtam, gondolkodom bizonyos dolgokon...
Na de itt egy csipetnyi belőle. :)
Ui.: Nem teljesen a legeleje, úgy olvasd! + idegen szemszög!!!
Jó olvasást!
" Hazudott. Fájt. Eszeveszetten ordítoztam, hátha meghallja valaki. Ám egyre jobban fogyatkozó erőm némileg megakadályozott ebben. Nem emlékszem, hogy felemelt volna a földről, de amint a fogak elválltak a bőröm alatt pulzáló verőereimtől, rögtön a víz hűs simogatását éreztem. Apró sós áramlatok, melyek megtöltik a tüdőmet vízzel. Fél perc sem telt el, és valami megváltozott.
Lehetetlennek tűnt, de a víz alatt apró lángcsóvák nyaldosták a testem minden szegletét. Mindenem égett. Mindenre lesújtó, és mindent elpusztító tűzvihar dúlt, és én pont a közepébe keveredtem. Fogalmam sincs, hogy meddig mehetett ez így. De a szörnyű kín apadni látszott. Lassan, de határozottan elaludtak a lábamat, kezemet kínzó lángok. Ám maradt egy, mely mái napig nem fújt visszavonulót, s időről időre visszatér. A torkomban lappangó tűzvész melyet csak a vér édes íze olthat el időlegesen.
A vízből kikecmeregve hat embert öltem meg, s azóta is hidegvérrel, és meggondolatlanul ontom ki mások életét. Van, amikor egy két áldozatot a tengerbe vetek, de nagytöbbségében csak ott hagyom, ahol elfogyasztottam. Egyszer véletlen az egyik felgyulladt, számomra érthetetlen okokból kifolyólag.
Ekkor pár nap telhetett el a tűz kialvása után. Talán már egy hét is, és még mindig nem aludtam. Furcsállottam, de nem tudtam elaludni. Így inkább a bolyongást választottam, mint esti program. Felhős éjszaka volt, mikor a torkom lángjait próbáltam csitítani. Nem volt feltétlen szükségem vérre, de jólesett, ha csak pár órára is sikerül teljesen megszüntetnem a tűzvészt. Ezen az estén akaratlanul is sokat tanultam. Nem csak arról, hogy az a valami, ami a szemfogaimon át távozik gyúlékony, és növényekre ártalmas, másról is újabb ismereteket szereztem.
Sétával egybekötött hajtóvadászat volt. Már teljesen teleettem magam, ám mikor megéreztem azt a bódítóan édes illatot, nem bírtam ellenállni a kísértésnek. Követtem az utcákon az illatát, mígnem egy raktárszerű épülethez nem értem. Bentről hahotázások, és a vér édes illata szűrődött ki. "
