Helló!
Régen pötyögtem ide, vagy bárhová is... Ám most itt vagyok, és időrendi sorrendben megosztom veletek a gondolataimat!
Egy szép kis csokrot alkottam nektek a szösszeneteimből, ugyanis ezeknek mind köze van egymáshoz! Úgy kapcsolódnak, mint a lánc szemek.
2011. aug. 28
Valószínűleg csak egy újabb játékszer voltam a sorban. Gondolta jótékonykodik egy kicsit a nyaralásán, hiszen egy olyan pasi mint ő, nem állna velem szóba,ha komolyan gondolná. Máma pontosan egy hete, hogy a medencében csak köröztünk,és köröztünk, miközben nevettünk, beszélgettünk,és „véletlen” megérintettük egymást itt ott. Hisz olyan természetesnek tűnt, amikor megölelt, mintha csak a rendje módja szerint történnének a dolgok. Egy hét, és én többet gondoltam rá, mint ahányszor levegőt veszek ez idő alatt. Nem tudom elfelejteni a nevetését, mosolyát, mézédes hangját, melytől elolvad a szívem. S nem felejtettem el az érintése bizsergető nyomát a bőrömön… Az ujjak, amint végigszántanak csupasz derekamon, akárhányszor maga felé húz, hogy halljam, amit mond, vagy, hogy megóvjon attól, hogy valaminek, illetve valakinek nekiütközzek. De minduntalan az is eszembe jut, hogy mással láttam, s őt is megölelte, elhúzta mások elöl, és ez fáj. Nem tudok nem rá gondolni, holott nagyon szeretném elfelejteni azokat a barna szemeket, az édes mosolyt, és a kis göndör tincseket, melyek csuromvizesek; ám valamiért fájdalmat okoz, ha próbálom kitörölni az emlékeket… Ám az is fáj,ha nem teszem meg! Mert csak egy játék voltam abban a két és fél órában. Csak ez az, amit biztosan tudok…
2011. szept. 1
Szóval…
Ez is csak egy a sokból,
Szebb a jótól,
De mű a rossztól
Állagát véve emberi,
Bár lehet, ezt meg kell kérdőjelezni!
Teszi a jót, s a szépet,
Így sosincs vége a mesének
De ő jár pórul, s nem én,
Mert ő lesz a nagyobb szarban a végén!
Mocskos kezét ellököm,
S ha nagyon kell, használhatom az öklöm!
Nem szabad, hogy elfeledjem,
Mennyire rossz ez az „ember”
S mégis szívem megszakad,
Ha ez a mocsok rám ragad…
2011. szept. 2
Tudom, hasztalan
Ám minduntalan rád gondolok,
Szívem dobban egy nagyot…
Akkor is, ha fáj, s éget,
Hogy téged egy másik kar ölelget…
Talán, csak mert úgy érzem,
Hogy hangod nem volt hamis, míg fogtad kezem…
De lehet, csak jól tudsz hazudni,
Nekem meg nagyot kellene lapozni!
2011. okt. 8
Emlékezni egyszerűbb, mint feledni,
De veled könnyebb magam rásarkallni
Tudom, rossz volt, s elmúlt,
De szívem még feldúlt
Ezért vagyok kicsit félénk,
Még ha ezt nem is mindig sugárzom feléd
Tudom, nem is veszed észre,
De belül egy pici részem sajnos még emlékezne
Visszatér a múltbéli sérelmekhez,
S így a jelen boldogsága nem jut elég térhez
Bár nagyon szeretném, hogy uralkodjon,
De a közelmúltam sajnos ebbe beleszól
Remélem ezért nem fogsz majd elfordulni,
S talán egy picit meg is fogsz kedvelni...
2011.okt. 9
Pillangó
-Azt nem úgy kell!
-Akkor hogy?
-Be kell hajtani a csücskét. Látod?
-De hát ez így nem is pillangó!
-Majd az lesz, ha folytatod.
-De nekem ez nem megy!
-Csak akarni kell. Segítek!
-Nem kell segíteni! Meg oldom egyedül.
-De az előbb mondtad, hogy nem megy!
-Azóta már rájöttem hogy kell.
-Rossz felét hajtottad be.
-Jól van, kijavítom…
-Ügyes! Akkor folytassuk. Most meghajtom a szárnyait. Próbáld meg te is!
-Így jó?
-Tökéletes! Fejlődő képes egyednek számítasz!
-Ha ilyeneket mondasz nem csinálom meg a pillangót.
-Nem bántásból mondtam, és különben is már nem sok van hátra!
-Ezt mondtad tíz perce is!
- De már tényleg csak a másik szárnya kell. Hát hagynád, hogy féloldalas legyen?
-Oké, ezt már kibírom.
-Ez a beszéd! Fogd meg azt a csücsköt a baloldalon, és húzd fel az orrához.
-Egy pillangónak nincs is orra!
-De most van! Különben is hogy mondanád másképp?
-Nem tudom, de nem orrnak az tuti!
-Akkor nevezd aminek akarod! Én nem tanítalak meg pillangót hajtogatni!
-Miért nem? Alapjában véve jó diák vagyok nem?
-Persze. Csak sokat nyafogsz, elegem van!
-Na, ne duzzogj már! Te mondtad, hogy mindjárt kész a pillangó. Tanítsd meg légy szíves!
-De csak ,ha nem nyafogsz többet!
-Megígérem!
2011. okt. 12.
Nincs jobb dolgom,
Mint magolnom
Magolni a szabályokat,
Mit szívem megfogadhat
Ne légy olcsó, ne légy drága,
S vigyázz a szád járására
Közben persze legyél nyitott,
ha olyan indított, ki szívedig hatott!
De akkor mit tegyek,
Ha gyakorlatban nehezek?
Ugorjak át mind felett,
S kérdezzem meg szívemet?
S mit tegyek,
Ha nem merek
Megszólalni, ölelgetni,
Szerelmemet kifejezni?
Mert nem akarok pórul járni,
S inkább csak a biztosra reagálni
De az sem jó, hogy nem mutatom,
Léphet e, vagy inkább nyughasson
Így maradhat a magolás,
Az elmélet, és semmi más...
2011. okt.14.
Csak te értheted...
Most is nevetsz, tudom
Ajkad húzódik egy mosolyra
Görbe vonal mi arcod körbe futja
Orrod alatt kanyarogva
Rád nézek, s muszáj mosolyognom
Mystic Angel
