Utolér a sors - 10. fejezet

Ébredés utáni sokk

Elaludtam. Nem tudom, hogy meddig aludhattam, de abban biztos voltam, hogy Jaramie végig a közelemben volt. Mikor eljutottam ébredezésem határához, egy kép villant be a szemem elé. Egy vámpír nő egy ébenfekete farkas teteménél guggolt. Éppen rám nézett, és látszott a szemeiben a vad vágy, hogy ne csak a farkassal, de velem is végezzen. Szó szerint felriadtam. A körülöttem lévők meg is rémültek. Jaramie ijedten rám nézett, és megkérdezte.

- Mi a baj?

- Semmi! – válaszoltam gyorsan, hogy megnyugtassak mindenkit. De valószínűleg ez nem hatotta meg őket. – Csak egy rossz álom. – hitegettem inkább magam, mint őket. De olyan valóságszerű volt...

- Az a lényeg, hogy elmúlt. - mondta Jaramie megnyugtató hangon. De neki mindig megnyugtató hangja van, ha akarja, ha nem!

--Igen. De olyan élethű volt...

- Ezt hogy érted? – kérdezte Netil érdeklődve. Ami nem lepett meg, mivel mindig is aggódott értem. De Philis is kíváncsian figyelt a szőke fürtjei alól, ami viszont meglepett.

- Csak túl valóságszerű volt! Ennyi. Lehet, hogy egy álom folytatódása...

- Az lehet. De nem tudhatjuk biztosra. Ha bármi ilyen álmod lesz, szólj! Rögtön! Rendben? – ezek a mondatok Athalie szájából hangoztak el. Én válaszként egy aprót bólintottam, majd elvesztem Jaramie nézésében. Legszívesebben végig rajzolnám az ujjaimmal az ereket, amik behálózzák a karját, a nyakát, az arcát... És azok a gyönyörű barna szemek... na meg a telt ajkai...ummmm. Észrevettem, hogy az ő szemei sem járnak messze az én ajkaimtól. De ha megtudja, hogy mi vagyok, hozzám se akar majd érni többet. És én azt nem akarom. Nagyon nem! Én éppen az ellenkezőjét akarom! Hogy el se akarjon engedni! Mért én sem akarom őt! Soha!

- Látom, elfoglaltak vagytok, de én azért mégis csak beszélnék veled, ha nem baj. – szólt hozzám Netil.

- Ja.. Öhm. Oké. Rendben. – vettem le zavartan Jaramieról a pillantásomat, és átfüggesztettem nagy nehézségek árán Netilre. Ami nagyon is tetszett, az, az volt, hogy Jaramie is ugyan olyan nehézséggel vette le rólam a szemét, sőt még egy sóhajt is hallatott.

- Bocsi srácok, de úgy értem négy szem közt!

- De hát... ! – kezdtem volna felháborodva, de leállítottam magam – Vagyis úgy értem, hogy ja. Jó. Persze. Miért is ne?- adtam meg magam végül. Fájó szívvel néztem végig, amíg Jaramie lassan átballag a másik szobába, ahol Philis várta. Mi ez? Kettős vallatás?

- Szóval tudod hallom a gondolatokat, meg minden... – mondta, miközben lekuporodott az ágy tövében elhelyezett székre, amin az előbb még Jaramie foglalt helyet. Én meg észbe kaptam, hogy az eddigi összes gondolatomat hallotta... Lesápadtam még a gondolattól is. – Nyugi! Nem kell így megijedni! – Valóban?- kérdeztem tőle gondolatban- Igen valóban! Semmi okod a szégyenkezésre! Ez normális! – nyugtatgatott, de én nem igen nyugodtam meg! Szerinted az normális, hogy egy vámpír beleszeret egy emberbe, és az a vámpír ráadásul keverék? Válaszul csak egy aprót, de határozottat bólintott. majd szóban folytatta. – És honnan is tudod, hogy Jaramie nem-e ugyan olyan mutáns, hogy a te szavaiddal éljek!- na ez az amire már nem tudtam mit felelni. Jaramie nem lehet mutáns! Nem lehet olyan, mint én! Nem lehet! Ez képtelenség! Egy olyan gyönyörű teremtés, mint ő, nem lehet szörny! Ez lehetetlen! Nem lehet! – És mi van, ha igen?

- NEM! – ordítottam, és kirohantam a szobából át abba a szobába, ahol Jaramie és Philis voltak. Megállt a szemem az ugyanolyan dühös Jaramie arcán, majd újra ordítottam – NEM! AZ NEM LEHET! – ekkor buggyant ki az első könnycsepp, majd a második, és a harmadik, és neki iramodtam az ajtónak. Újabb három könnycsepp, és már ott is voltam. Hét könnycsepp, és elértem az erdő szélét. Tíz könnycsepp, mire majdnem azon a helyen voltam, ahol a Vadásszal való incidens történt. Három könnycsepp múlva pontosan ott voltam. Huszonhárom könnycsepp hullott ki a szememből, mire lépések zaja csapta meg a fülemet. Ismeretlen lépések zaja...


Bocsi hogy ilyen kevés lett, de ebbe a fejezetbe nem akartam mást tenni. Sőt ha már itt tartunk nem is ezt akartam tenni! Lenne egy kérdésem! Ki akarja azt, hogy ez a beszélgetés Jaramie szemszögéből is le legyen írva? Írjátok le hozzászólásban, és persze az előző bejegyzésről se feledkezzetek meg, hogy melyik a legszimpibb kép számotokra!:) Na pá&pusz!

A rock legyen veletek! Na meg a Twilight!:)