Utolér a sors - 13. fejezet

Lávafolyam

(Jaramie szemszöge)

   Futottam. Már szinte feladtam Amy megtalálásának a reményét, mikor egy vad hörgést hallottam. Majd egyre többet, és többet. Én hülye, azt hittem, hogy a Vadász az, de csalódnom kellett, mikor odaértem.

   Amy volt a hörgések tulajdonosa.  Hát persze a szagom lehet, hogy egy kicsit zavarja... de ez érthető!

   Amint megláttam egyedül, megnyugodtam. Igaz, hogy éppen rám vicsorgott, és támadó pozíciót vett fel, sőt mi több, a méreg, ami a szagomnak hála, megtelítette a száját, utat tört a fogai közt, és az állán csurgott le, de Ő volt, és nem volt semmi baja. Majd mintha hirtelen a felismerés ütötte volna fejbe, átszellemült! Semmi támadó pozíció, semmi hörgés. Egy másodperc alatt a szeme a vad dühről, vad szerelemmé váltott át!

   Nem bírom tovább! tudnia kell, hogy mi vagyok, tudnia kell, hogy szeretem! Tudnia kell, hogy az életemet is feláldoznám miatta! Vissza kell változnom! De elég furán nézne ki a dolog, hogy egyszer csak egy farkasból pucér pasi lesz... Szóval inkább a bokrok felé veszem az irányt! De tuti meijed ha eltünök. Meg van!

   Nyugi! Egy pillanat, és itt leszek! Mindjárt visszajövök! Ne aggódj! – mondtam neki a szemeimmel, mivel az ugatásból nem sokat éretett volna...

   Ezzel a bokrokhoz mentem, és visszaváltoztam.Illetve változtam volna, ha sikerült volna! Mikor sietnem kéne, akkor miért nem megy semmi sem simán? De szerencsére másodjára sikerült! Egy rövidnadrágban léptem ki a bokrok közül.

- Szia Amy! – mondtam, miközben rövidítettem a köztünk lévő távot apró lépésekben. Legszivesebben odaszaladtam volna, és átöleltem volna.

- Szia. – ennyit tudott csak mondani, miközben ő is kezdett közelebb jönni hozzám.

- Tudod, ez az egyik dolog, amit akartam mondani a felébredésed után. – rövidítettem a köztünk lévő távot.

- Mi is?

- Hát, hogy ugye farkas is vagyok. – mondtam rejtélyeskedve.

- És még mi?

- Hát tudod, én harmadrészt vagyok csak ember.  Mert a másik kettő harmadot a farkasság, és a ... a

- Mi az? Én nekem Jaramie vagy harmadrészt emberként is! – közeledtünk még mindig egymás felé. vajon akkor is ezt mondaná, ha megtudná, hogy én egy korcs vagyok vámpír bőrben? Na jó! egy próbát megér.

- Rendben. Tehát egy harmad ember, egy harmad farkas, és.. egy harmad vámpír vagyok. – mondtam ki az utolsó harmadot szemlesütve.

- És teljes egészében Jaramie. Én meg félig ember, félig vámpír vagyok! Na és? Hogy benned még farkas vér is van? Egye-fene! Te akkor is az a Jaremie vagy, akit én megismertem. – mondta, miközben megállt előttem pár centire. És én legszívesebben ezt a pár centit is áthidalnám.

- Te pedig az, az Amy vagy, akit mindig is szerettem. Akire 12 hosszú évig vártam, és akiért minden percemet éltem. Aki után vágyódtam, és most itt vagy, és nem eresztelek el! Soha! - mondtam, miközben átkaroltam a derekát, majd a vállán át felcsúsztattam a kezeim az arcára.

- Helyes! Nem is kell! – felelte, és kezdte becsukni a szemét. Én is ekképpen cselekedtem. Hallottam a gyors lélegzetvételét, ami inkább zihálás volt, de szerintem az enyém is szóval... Éreztem, ahogy a lélegzete lágyan súrolja az orrom hegyét, majd lejjebb kúszik, és a számat is megbizseregteti. Az orrunk épp hogy csak összeért, de mintha forró lávába dugtam volna, úgy égetett ez a kis mozdulat. De ez jóleső égetés volt. Ami azt jelentette, hogy azt a lányt tartom a karjaimban, és azt a lányt készülök megcsókolni, akit szeretek. Akit mindig is szerettem. Ki kellett mondanom! Neki is tudnia kell!

- Szeretlek! – suttogtam alig pár millimétere a szájától.

- Én is szeretlek! – suttogta vissza, és az ajkaimért kapott.

   Belül a lávafolyam az ereimben tombolt. Végig égetve a testemet. De nem érdekel, ha pár perc múlva a pokol tüzében is égek el. Még erősebben szorítottam magamhoz Amyt. Közben az ő keze a hajamban turkált, és is éppen ezt csináltam fél kezemmel. a másik kezemmel, még mindig tartottam szorosan magamhoz akartam láncolni. Soha el nem engedni, úgy ahogy mondtam! Soha!

   Megkönnyítette a dolgom. Úgy csavarodott körém, mint az anakonda a leendő áldozatára. Bár nem táplálkozás céljából tette. Habár az ő áldozata szívesen lennék, ha ez az ára ennek a csóknak.

   Többet akartam belőle! Többet akartam a csókjából! A szám elnyílt, és ő – feltételezem- őrömmel fedezte fel. Ha ő nem is de én igen minden boldogságom semmi sem volt a mostanihoz képest!

   A vámpírságnak vannak jó oldalai is! Még pedig nem kell levegőt venned. Így akár órákon át csókolózhatsz! És mi kihasználtuk ezt a lehetőséget, ha már adta az ég...