Bonyodalmak
(Amy szemszöge)
A következő 2 hetet is ágyban töltöttem, de legalább Jaramie velem volt. Éreztem teste melegét, ami a farkas génjeinek köszönhetően néha sütötte a bőrömet, de nem érdekelt! Csak azért érzem így, mert még nem épültem fel! Amint rendesebb lesz a vérkeringésem, onnantól kezdve nem fog perzselni Jaramie bőre.
De addig mindig el fog húzódni, amikor megérzi, vagy látja rajtam, ha túl sokáig tartott a karjaiban ahhoz, hogy túlmelegedjek a megengedett hőmérséklettől. Ilyenkor erőtlen ujjaimmal próbálok ellenkezni az ellen, hogy eltávolodjon tőlem. Próbálom még jobban oda préselni magam hozzá, de ennek is csak az a vége, hogy miután elalszom, áthelyez az ágy hidegebb felére, és az, az mellet lévő karosszékben várja meg míg felébredek. Én persze utána korholom, hogy miért csinálta ezt, de olyan erőtlen vagyok, hogy elveszti a hitelességét... De ő ennek ellenére is odajön hozzám, és újra a karjaiba von.
Így telnek a napjaim. A napok múlásával erősebbnek éreztem magam és nem voltam olyan fáradékony, mint eleinte. A szervezetem az ötödik hét végére hivatalosan is helyre állt! Egy baj volt. Járni még nem tudtam rendesen! Így mindig kellett egy önkéntes, aki vagy a karjaiban hordott, vagy segített járni. Ez az önkéntes általában Jaramie volt, vagy Carmen. Néha napján Kenzi.
Tökéletesen alakult minden! Kezdtem megerősödni annyira, hogy mozogni tudjak, igaz járni még mindig nem voltam képes, de ez is nagy haladás volt 5 hét ágyban fekvés után! Az időm nagy részében Jaramie karjaiban voltam, és szereztem új barátokat!
Olyanokat, akik az előző életemben nem voltak! Igaz barátokat! Az előző életemben csak három ember tűrt el úgy, hogy barátnak tekinthessem: Anyám- legalábbis azt hittem, hogy az anyám-, Susuan az egyik legjobb barátnőm, és Juliett a másik legjobb barátnőm. De egyikük sem olyan volt, mint most Carmen, és Kenzi!
Furcsa, hogy csak másfél hónapja annak, hogy találkoztam a Vadásszal. Akit becsületes nevén Alexandernek hívnak. Ezt az információt Carmentól tudtam meg. A felhőtlen boldogságomnak pontosan öt nap múlva vége szakadt. Abban a percben, mikor Billy nagy sebesen berontott a szobánkba:
-Jaramie! Gyorsan gyere ki! Ezt látnod kell! – és Jaramie már rohant is. Engem pedig Kenzi támogatott ki.
Mikor kiértünk meghűlt a vér az ereimben. Ez nem lehet igaz! Még egy probléma! Még egy gonddal több! A gond pedig nem más, mint egy elfogott farkas. Egy ellenség. Egy veszélyforrás! Még egy veszélyforrás...
- Ki vagy te? – kérdezte metsző hangon Jaramie, amiből egy csapásra kiderült, hogy ő a falka vezér! És hogy nem tűr látogatókat a területünkön!
- A nevem Kyle, és a keleti falkából jöttem. Mivel tudom, hogy ti is nagyon erős csapattal rendelkeztek, így gondoltam úgy az igazságos, ha ti is tudjátok, hogy várhatóak a volt falkám támadásai. A céljuk megölni a lányt. – ezzel felém mutatott teljes kezét kinyújtva, és a szemembe nézve. - Nagyon szúrod a szemüket csajszikám! Az, hogy a híres hírhedt Vadászt is magad mellé állítottad, na meg, hogy egy egész falka védelmez téged, nagy kihívás lesz a számukra, de Joshua szereti a kihívásokat! Sőt, mi több, imádja! Na meg az a farkas vérszívó bevésődésed... Értem már miért titkoltak el téged a nagyvilág elől! A tanács jól döntött!
- Várj! Honnan tudsz te ennyi mindent rólam, illetve rólunk? – szakítottam félbe Kenzi oldalán támaszkodva.
- Élő legenda vagy csajszikám! A jóslat beteljesült! Nem sokáig marad titokban, ha az átok megtörik...- nézett rám azokkal a nagy barna szemeivel, amik értetlenséget sugároztak felém. Miszerint én, a legenda, nem tud az átokról...
- Öhm mi van? Milyen legenda vagyok? Meg milyen jóslat? És hogy kerülnek ide átkok!? Van elég bajom így is! – mutattam magamra a kezemet végig húztam az oldalamon, hogy megállapíthassa, nem eléggé rózsás a jelenpillanati helyzetem - Nem kell nekem semmilyen átok ahhoz, hogy bajba sodorjam magam!
- Épp ez az! A jóslat előtt is kockán forgott az életed, most meg még inkább! Josh hamarabb itt lesz, mint gondolnátok! Rajtaütést tervez, így minden nap járőröznötök kell! Én szívesen segítek ebben, elvégre nincs falkám! Ott hagytam őket! Szóval csajsz...
- Ez a csajszikázás nagyon az idegeimre megy! Mivel van nevem is, úgy gondolom, illene azon szólítani nem gondolod?- meresztettem haragos pillantást az újonnan érkezőre. Már éppen eléggé felforgatta a mind eddig nyugisnak nem mondható életemet ahhoz, hogy valami illemet mutasson!
- Rendben! Ahogy akarod! Szóval ott tartottam, hogy nagy gázban vagy Amy! Jaramievel együtt! – nézett hol rám, hogy Jaramiere. Nekem meg csoda hogy nem kell összekaparni az államat a kemény sziklás földről! Honnan a fenéből tudja a nevemet? És Jarmiet?
- Álljunk csak meg egy pillanatra! Ho... Honnan tudod a nevem! És Jaramiet? – mondtam kissé lefagyva.
- Mondtam csajszikám! Élő legenda vagy! – ezzel elindult a ház felé egy hamiskás féloldalas mosollyal az arcán. Nekem meg meglepődni sem volt erőm. És észre sem vettem, hogy megint csajszikámnak szólított...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése